God of Gomba

3. A pucér barát

 Az alvó férfi felébredt. Ahogy fölült nagyot böfögött, mivel felvolt fújódva. Álmosan bámult a semmibe. Két kézzel simogatta a hasát, hogy ne legyen olyan feszült. 
- Szomjas vagyok.
 Fejét lehajtotta. Szembe találta magát egy jókora gombával. Kicsit megdöbbent és hátra hőkölt. Az arca előtt a megtermett gomba ami a lábai között volt.
- De nagy vagy.
 Lenézett. Most vette észre, hogy teljesen meztelen. Az álom hirtelen kipattant a szeméből. Kapkodta a tekintetét ide-oda. 
- Ez most valami vicc? Vagy álmodom? Hova lettek a ruháim?!
Felpattant és körbe forgott. Hitetlenkedve tapogatta a meztelen testét. Lenézve meglátta a ruhafoszlányokat. Gyorsan leguggolt, de hirtelen megállt. Nem merte megmozgatni a tetthelyet. Előbb felpróbálta fogni, hogy mit is lát. Kicsit felállt, és hátralépett. Ráült a nagy gombára ami a lábai között volt. Ruganyos volt, de kemény, és elbírta a testét. A ruházatának a maradékát nézte. 
- Az ingem, a nadrágom, az alsónadrágom. Egy bőrdarab. Ez lehetett az övem. Mintha, a ruháimnak a hátsó fele lenne. Az amin feküdtem. Csak az maradt meg a ruhámból amin feküdtem? De az övcsat is megmaradt. Pedig az elől volt. Furcsa. De ami a legfontosabb. Hál istennek. Épségben megmaradt az erszényem. Szerencsére ráestem.
 Ahogy gondolkodott, ide-oda ringatta a csípőjét, hogy egyensúlyban tartsa a testét. Lenézett. 
- Irigylésre méltóan nagydarab gombák nőnek erre. 
Csupasz fenékkel ringatózott a nagydarab gomba bársonyos kalapján.
- Eléggé kellemes érzés. - ábrándozott el.
Ekkor böfögött. És mintha egy emléket is felböfögött volna. Egy emlék villant be az agyába. Ez kizökkentette az egyensúlyát. A gomba összetört alatta és a fenekére esett. 
- Au! 
Felállt és lesöpörte a gomba törmeléket a fenekéről.
- Csupa dzsuva lett a seggem.
Körül nézett. És meglátta távolabb azt amit keresett.
- Hát persze! Inni akartam.
 Összeszedte a ruhák maradékát. Összekötözte az ing és a nadrág maradékát, és a dereka köré kötötte. Majd odasietett a vízhez. Odafele menet átugrott egy másik termetes gombán ami ki volt dőlve. Könnyedén átlépett rajta, bár nagyobb volt mint a másik, de az oldalán feküdt.
 Odaért a tóhoz. Tiszta csillogó víz volt.
- Olyan szomjas vagyok.
Két marékkal mohón itta a hűvös vizet. 
- Ah! De jól esett. Biztos attól a sok gombától szomjaztam így meg.
Ekkor villámcsapásként hasított bele egy másik emlék. Felállt és vissza rohant. Mikor visszaért, megtorpant. Most a rémület hasított belé mint a villám, amikor meglátta a feneke alatta összetört gomba maradványát.
- Jaj ne! Mit tettem? Te voltál az?
Rémülten rázta az összetört gomba maradványait.
- Ugye nem te voltál az?!
Ahogy guggolt a törmelék felette. Eszébe villant, hogy a gomba amire ráharapott az messzebb volt.
- Igen. Engem ide lökött a fának.
Felállt és odament a fekvő gombához.
- Aztán a fánál, előbújtak ezek a gombák a földből, és püfölni kezdtek.
Leguggolt a fekvő gombához.
- És aztán megtömtél mint a karácsonyi libát.
Kíváncsian böködte az ujjával. 
- De te nem voltál ekkora.
Majd megpaskolta. 
- Oi! Ébresztő!
Két kézzel dobolt a kövér tönkön. A gomba mocorogni kezdett, majd félálomban megszólalt. 
- Nem akarok iskolába menni. Minden ruhámat megettem.
- Ha? Milyen ruhát? Te etted meg a ruháimat?! Hey! Azonnal kelj fel!
 A meztelen férfi két kézzel felemelte és rázogatni kezdte a kövér gombát. Próbálja felébreszteni. A rongyokból összekötött ágyékkötő közben megadta magát, és lecsúszott a derekáról.
Ekkor egy gyönyörű harcos lány jött elő a bokrokból, és fáradtan mondta.
- Hát itt vagy te szerencsétlen?! Mi az fürödni …?
- Mi van? - Csodálkozva fordult meg a férfi.
A harcos lánynak megakadt a szava a döbbenettől. Eltorzult az arca. Szemei kikerekedtek és leesett az álla. Bal kezét ökölbe szorítva a tátott szája elé kapta. Mintha csak egy képzeletbeli mikrofonba üvöltene. Szinte sokkot kapott. Teste ledermedt. És hitetlenkedve próbálta felfogni a látványt. Egy meztelen férfi, teljes életnagyságában, vele szemben. A lábai között pedig egy hatalmas dolog. Egy felfoghatatlan, irdatlan vastagságú és méretű dolog. A döbbenetes fenevadat két kézzel alig bírta tartani a gazdája. Egyszerre sokkolta, taszította és vonzotta a tekintetét. Még életében nem látott meztelen férfit a valóságban. Kizárólag festményeken. De ilyet még festményeken se látott. Ez a látvány messze felülmúlta a képzeletét.
- Ah! Végre itt vagy, Nina san!
Megkönnyebbülten, mosolyogva vetette hátra a fejét, és kihúzta magát a férfi. Majd a lány felé kezdett futni. Futás közben a lábai közötti hatalmas dolog kilengett és ide-oda csapódott, lengedezett.  
- Nézd mit mutatok neked!
Nina a harcos lány azonban magához tért. Már éppen belerúgott volna. De akkor pont oda nézett. És hirtelen elvörösödött. Korábban fel sem tudta fogni, hogy mi is az. De most, hogy tudta mi az, bepánikolt, és visítva leguggolt és a földet bámulta. Megállt a lány előtt. Kicsit megrázta, megigazította, hogy ne csússzon ki a kezei közül, mert nehézvolt, és nehezen lehetett rajta fogást találni. Leguggolt a lány előtt. A dolog pont a lány tekintete elé került.
- Vidd innen!
Sikította a harcos lány. Ekkor riadt fel a gomba az álmából. Hirtelen felkapta a fejét. 
- Mi az? Mi van? 
Véletlenül pont a lány orrának ütődött a feje. A lány a döbbenettől elnémult.
- Oh. Örvendek. - mondta zavartan a gomba.
- Bizony. - mondta a férfi, és büszkén a gomba kalapjára csapott - Had mutassam be neked ezt a barátságos bestiát. A neve pedig…